átkok és ébredések

ébredés után:
egy barátságos sziára válaszolok, s végre elkezdünk beszélgetni.
pár percen belül megtörik az átok, az egy évnél is hosszasabb hallgatás.
akcentusok, régiók, közös ismerősök... egy mosoly - nem kell kimondani, mindketten értjük.

félelmetes a tökéletesség. ő meg igencsak emberi.

"Titkom virága"

zuhanás

csendes hajnal, hárman sétálunk hazafele egy kék macskaköves úton. valahol a távolban fura zúgást hallunk, nagyon mély, egyre erősödő hangokat. pár pillanaton belül a zaj már elviselhetetlenné válik.
félelem, sikítozás. beszaladunk egy lépcsőházba.
hirtelen mindent beborítanak a lángok, alig tudunk kiszabadulni a tűzgyűrűből. körülöttünk a lezuhant repülő utasai jajveszékelnek.
szaladunk, amilyen gyorsan csak bírunk.

rengetegszer álmodom, hogy repülő zuhan le mellettem.
lehet, mégis vonattal kellene bécsbe menni... még van 29 napom eldönteni

úton

"engem csak az őrültek érdekelnek:
azok, akik őrültül szeretnek élni, és őrültül szeretnek beszélni, akik sóvárognak a megváltás után és mindent egyszerre akarnak, akik sohasem ásítoznak és nem mondanak közhelyeket, hanem egyre égnek, égnek, mint a meseszép, sárga petárda, amely robbanáskor ezernyi szikrát szór az égre"

(Jack Kerouac)

álom

egyes álmokat nem lehet egyszerűen leírni. drimsnek jól szokott ez sikerülni, nekem még egy keveset gyakorolni kell hozzá.

megint szerelmes voltam álmomban, méghozzá egyszerre három pasasba -
valahogy tökéletesen kiegészítették egymást, olyannyia, hogy egymás nélkül csorba és kicsit ügyetlen volt mindenik.

a másik nő

lassan, édesen pihegve alszik. tejfehér bőrén rózsaszín álomfoszlányok kergetőznek, álomszuszék mosoly rejtőzik csábosan ívet ajkain. kaméliás hölgy-fodraiba gubancolódnak gondolataim. ijesztően szép ez a lány, órákon át tudnám csodálni mámorító alabástrom-mozdulatlanságát.
egyszer vele álmodtam. velük, róluk, kettőjükről.

kicsit félek tőle, s azt hiszem, ezt ő is tudja.
megmodzul, rámmosolyog, visszamosolygok rá.
nem is sejti, mennyire megbántott valamikor.

számít ez egyáltalán?

január

lehet egy régmúlt tavasznak ennyire maradandó illata?

ma hajnalban madárdalra ébredtem - parányi félrebeszélő hangok céltalan kóválygására.
magába szürcsöl az elhamarkodottan befércelt idő, visszahullok abba a régi, másik hajnalba. fejemre húzom a takarót és próbálok nem gondolni rád.

percenként megszökik egy-egy darab január.

"you happen to me each time all over again" (E.Wharton)