a másik nő

lassan, édesen pihegve alszik. tejfehér bőrén rózsaszín álomfoszlányok kergetőznek, álomszuszék mosoly rejtőzik csábosan ívet ajkain. kaméliás hölgy-fodraiba gubancolódnak gondolataim. ijesztően szép ez a lány, órákon át tudnám csodálni mámorító alabástrom-mozdulatlanságát.
egyszer vele álmodtam. velük, róluk, kettőjükről.

kicsit félek tőle, s azt hiszem, ezt ő is tudja.
megmodzul, rámmosolyog, visszamosolygok rá.
nem is sejti, mennyire megbántott valamikor.

számít ez egyáltalán?