a nevetés és a felejtés könyve

kunderát parafrazálva:

maga az élet nem más, mint egy állandó harc az emberek füleiért - minden párbeszéd arról szól, hogy egymást félbeszakítjuk, megpróbáljuk "überelni" a másik kijelentéseit, tapasztalatait, poénjait. "ez pont olyan, mint...", "ez szakasztott ugy hangzik, mint amikor..."

mi van akkor, ha én hallgatni szeretek?